Geodéta, műegyetemi tanár
1963-ban szerzett mérnökdiplomát az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karán. 1967-ben a BME adjunktusa, 1972-ben egyetemi docense, 1977-től a Fotogrammetria Tanszék vezetője, 1980-tól egyetemi tanár. 1986-ban megválasztották a BME Építőmérnöki Karának dékánjává, tisztségét 1990-ig töltötte be. 1997-től hét éven át volt a BME rektora, 2003-2004-ben a Magyar Rektori Konferencia elnöke, 2009-ben professor emeritusi címet kapott. 1993-ban a Bajor Tudományos Akadémia Geodéziai Tudományos Bizottsága, 2004-ben az Európai Tudományos Akadémia felvette tagjai sorába. Fő kutatási területe a geodéziai és a fotogrammetriai mérések, illetve a térinformatika volt. Jelentős eredményeket ért el a távérzékelés területén. Nevéhez fűződik a deformációs mérések matematikai modelljének kidolgozása. Számos térinformatikai rendszert hozott létre és vizsgálta ezen rendszerek adatainak minőségét. Széles látókörű mérnök, kutató, vezető és tanár egész életpályáját a műszaki tudományos kutatásnak, oktatásnak szentelte. Oktatóként, pedagógusként mérnökgenerációkat nevelt. 1990-től az MTA levelező, 1995-től rendes tagja volt.