Német matematikus
A göttingeni egyetemen Gauss vezetésével készítette doktori disszertációját. Ezután két évig Berlinben tanult, ahol barátságot kötött Riemann-nal is. 1854-ben mindketten Berlinben habilitáltak, majd Dedekind visszatért Göttingenbe, s itt az egyetemen valószínűségszámítást és geometriát tanított. Elsőként oktatta az egyenletek Galois-féle elméletét. 1858-tól a zürichi Polytechnikum tanára volt öt évig, majd elfogadta a Braunschweigi Műszaki Főiskola ajánlatát. 1894-ben hivatalosan nyugdíjba vonult, de ezután is még hosszú évekig megtartotta kurzusait. A matematika számos ágában alkotott jelentőset, elsősorban a halmazelméletben, az algebrában, a számelméletben. Legjelentősebb eredménye az általa bevezetett ún. Dedekind-szelet fogalma, amelynek segítségével az irracionális számok halmazelméleti alapon definiálhatók. A számelméletben bevezette az ideál fogalmát, amely később a gyűrűelméletben kapott nagy jelentőséget. Az általa bevezetett axiómarendszert később Peano fejlesztette tovább.