Geográfus, földrajztudós, alpinista, utazó
Iskoláinak elvégzése után bejárta a Déli-kárpátokat, Bosznia és Hercegovina hegyeit, majd az Alpokat. Jogi tanulmányai mellett földrajzot és geológiát is tanult, Hunfalvy János földrajzi és Szabó József geológiai előadásait hallgatta. Megmászta a Magas-Tátrát, az Erdélyi-havasokat, a Dinári-Alpokat, a Pireneusokat és Norvégia hegységeit. Oroszországban telepedett le. Hét kaukázusi expedíciót vezetett. 1884-ben megmászta az Elbrusz legmagasabb csúcsát, 1886-ban bejárta a Kaukázus 1280 kilométeres főgerincét. A Kaukázus földrajzi, földtani és botanikai leírását tartalmazó háromkötetes műve 1905 és 1907 között Berlinben jelent meg németül. 1872-ben egyike volt a Magyar Földrajzi Társaság alapítóinak, utóbb alelnökké, majd tiszteletbeli elnökké választották. A kolozsvári Tudományegyetem 1908-ban tiszteletbeli doktorrá avatta. Értékes kőzet-, kövület- és őslénytani gyűjteményét, fényképeit a Magyar Állami Földtani Intézet őrzi. 1909-től az MTA levelező tagja.