Francia csillagász, műszertervező, tudományszervező
1919-től az akkor Franciaországhoz csatolt strasbourgi Obszervatórium újjászervezésével bízták meg, melynek 1930-tól az igazgatója volt. Ő maga a szférikus csillagászattal foglalkozott, az intézetnek asztrofizikai irányzatot adott. Egyik legjelentősebb találmánya az ún. prizmás asztrolábium, vagy Danjon-féle asztrolábium néven ismert eszköz, az égitestek nagy pontosságú helyzetmeghatározása, ill. a földrajzi koordináták mérése céljából. Egyszerű, ma általánosan alkalmazott becslési skálát alkalmazott a holdfogyatkozások idején a Holdra vetülő föld-árnyék sötétségének meghatározására, ezt ma Danjon-skálának nevezik. 1935-ben a strasbourgi Egyetem tanára, 1945-től 1953-ig a Párizs-Meudon-i Asztrofizikai Obszervatórium igazgatója volt. Kezdeményezésére létesült az első francia rádiócsillagászati észlelő állomás Meudon-ban. Kezdeményezte a távcsövek leképezésének fokozását, az akkor alkalmazott elektron-sokszorozóval, a műszert André Lallemand valósította meg. A francia Természettudományi Akadémia tagja volt, az angol Királyi Csillagászati Társaság aranyérmével jutalmazták. Nevét egy holdkráter és az 1594.sz. kisbolygó őrzi. (Bartha Lajos)