Orvos, higiénikus, egyetemi tanár
1914-ben szerzett orvosi oklevelet a budapesti orvosi karon. Orvostanhallgató korában a Galilei Kör főtitkára volt. 1912-1914-ben az egyetemi Bakteriológiai Intézetben demonstrátor. 1914-1918-ban katonaorvos az orosz és az albán fronton. 1919-ben referens a Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumban. 1918-1928-ban tanársegéd a budapesti közegészségtani intézetben, közben 1924-1926-ban az USA-ban működött egy tbc-kutató intézetben. A Fővárosi Közegészségügyi Intézetben 1928-tól osztályvezető, 1936-tól helyettes igazgató, 1945-től igazgató, 1948-tól az egyetem Közegészségtani Intézetének vezetője. 1950-1956-ban a közegészségtan tanára a budapesti egyetemen. Táplálkozástannal, légszennyeződéssel, élelmiszerhigiénével és a sugárbiológia kérdéseivel foglalkozott.