Gépészmérnök, egyetemi tanár
Budapesten a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre iratkozott be, ahol 1940 és 1944 között gépészmérnöki tanulmányokat folytatott. 1942-től a II. gépszerkezettani tanszéken gyakornok, 1949-től adjunktus. Egyetemi munkája mellett ipari gyakorlatot is folytatott. Az üzemi munkák során terelődött figyelme az ágyazástechnika kérdéseire. Az egyetemi tanszék laboratóriumában felállított csapágyvizsgáló gépen önálló kutatásokat végzett, felhasználva az ágyazás és kenéstechnika hazai és nemzetközi irodalmát is. 1949-51-ben az Állami Műszaki Főiskolán is tanított, a gépelemek tanszéken 1959-ben docensi kinevezést kapott. A BME Gépészmérnöki Kara tudományos dékánhelyettessé választotta (1963-66). Eredményei közül kiemelhető a hengeres hidrodinamikus csapágyak állandósult terhelés melletti határteherbírása, ill. a hidrosztatikus csapágyak optimalizációja témákban végzett munkája.