Német teológus, filozófus, természettudós
Születési helyének latin nevéből (Cusa) alkotta meg latin nevét. Említik a Kues-i Miklós (Nikolaus von Kues, Nicholas of Cusa) néven is. A heidelbergi egyetemen filozófiát, Páduában kánonjogot, fizikát, és matematikát tanult. Rövid ügyvédi működés után egyházi pályára lépett. A trieri érsekséget képviselte a bázeli zsinaton (1431-1438), később apostoli vizitátor, majd pápai legátus volt a német birodalmi gyűléseken. 1448-ban V. Miklós pápa bíborossá kreálja, 1450-től Brixen püspöke. 1458-ban lemondott püspökségéről és Rómába ment, itt fontos diplomáciai feladatokat teljesített és terveket dolgozott ki az Egyház reformjára. A késő középkor egyik legjelentősebb gondolkodója. Filozófiájában közel állt a neoplatonizmushoz. Sokat foglalkozott tudományelméleti kérdésekkel. 1450-ben barátságot kötött Georg von Peuerbach csillagásszal, beszerzett csillagászati eszközöket és könyveket, arra azonban nincs adat, hogy a műszereket észlelésre használta volna. Összevetette a matematikai és metafizikai gondolkodást. Foglalkozott a kör kerületének mérésével, és a körnégyszögesítés problémájával is. Szorgalmazta a Juliánus naptár reformját, ez azonban csak jóval halála után, a gregorián naptár bevezetésével történt meg.