Matematikus, egyetemi tanár
Felsőfokú tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem matematika szakán végezte. Matematikus oklevelét 1970-ben kapta kézhez, s mindjárt bekerült a szegedi egyetem Bolyai Intézetébe. 1972-ben Szőkefalvi-Nagy Bélánál és Tandori Károlynál védte meg egyetemi doktori disszertációját. 1987-ben kapta meg az egyetemi tanári kinevezést. 1987-ben kapta meg a szegedi egyetemen az egyetemi tanári kinevezést, a Sztochasztika Tanszék vezetője lett. 1984 és 2000 között vendégkutató volt több amerikai egyetemen, 1990-től 2000-ig a University of Michigan professzora volt. 2000-ben lemondott amerikai professzori állásáról, s visszatért kutatni, tanítani a szegedi Bolyai Intézetbe. A legidézettebb tudósok közt tartották számon nemzetközi viszonylatban. Kutatási területe: A valószínűségelmélet és a matematikai statisztika határeloszlástételei. Megoldotta a valószínűségszámítás egyik legrégebbi, 1713-ból származó problémáját, a szentpétervári paradoxont. 2001-től az MTA tagja.