Matematikus
Nagyapja Császár Károly híres matematikus volt, két nagybátyja Császár Elemér és Császár Ernő neves irodalomtörténészek. Édesapja ifj. Császár Károly és Ákos testvérbátyja civilként a szovjetek általi elhurcoltatás következtében fertőzés áldozataként halt meg. Ákos csak a saját bátor leleményességének köszönhette menekülését. Ákos gimnáziumi tanulmányait a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban végezte, ahol Hadarits Kálmán Vendel matematikatanár (a későbbi Endrédy Vendel főapát) felfedezte Ákos kiugró matematikusi tehetségét. (A nagyapa már Ákos születése előtt 33 évvel meghalt.) Császár Ákos a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán 1947-ben szerzett középiskolai tanári diplomát; 1948-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját. A Budapesti Műszaki Egyetemen kapott tanársegédi, majd beosztott tanári állást, és megbízták a gépészkari matematika tanszék vezetésével. Ezután visszakerült volt egyeteméhez (akkor már ELTE), és 1957-ben egyetemi tanári kinevezést nyert. Hosszú élete végéig ott dolgozott tanszékvezetőként illetve professor emeritusként. Számos tudományos címet, kitüntetést nyert el. Fő kutatási területei a valós függvénytan és az általános topológia voltak. Egyik érdeme, hogy a topologikus tér, az uniform tér és a szomszédsági tér fogalmának közös általánosításaként bevezette a szintopogén tér fogalmát, és kidolgozta a szintopogén terek elméletét. (Hujter Mihály)