Holland fizikus, vegyész, Nobel-díjas
A Middelbare műszaki főiskolán tanult. 1959-tól a stockholmi egyetem meteorológiai tanszékén dolgozott számítógép-programozóként, ahol akkoriban a világ leggyorsabb számítógépe működött. Részt vett sok, a magaslégkör kutatására vonatkozó meteorológiai programban, valamint az első numerikus időjárás-előrejelző modellek fejlesztésében. A hatvanas évek közepén fordult érdeklődése a légköri ózon fotokémiája felé. 1977 és 1980 között a coloradoi atmoszférakutató központban, 1980-tól a mainzi Max Planck Kémiai Intézetben dolgozott. A 2000-es években a klímaváltozás következményeinek kutatásával foglalkozott, 2000-ben Eugene Stoermerrel az "antropocén" megnevezést javasolták a jelenlegi geológiai korszak jellemzésére. 1995-ben Rowlanddel és Molinával megosztva kémiai Nobel-díjat kapott "légkörkémiai kutatásaiért, különös tekintettel az ózon képződésére és felbomlására". (Piriti János)