Olasz matematikus
1853-ban szerzett mérnöki oklevelet a paviai egyetemen. A bolognai egyetemen a geometria professzora volt, tanított a milánói műszaki főiskolán, majd a római mérnökiskola igazgatója lett. 1877-től a római egyetem felsőbb matematikai tanszékének vezetője volt, s a Steiner-féle szintetikus geometriai iskola tagjai közé tartozott. Ábrázoló, projektív és differenciál-geometriával foglalkozott. A grafosztatika módszerének (a tartószerkezetek erőinek szerkesztés útján történő meghatározása) egyik megalapozója volt, a mechanikában alkalmazott Cremona-erőterv az ő nevét viseli. Róla nevezték el a sík- és térbeli biracionális transzformációt. Továbbfejlesztette a görbék transzformációjának elméletét, és a görbék pontjai közötti összefüggéseket a harmadik dimenzióba terjesztette ki, G. Veronesevel a kocka új tulajdonságait fedezte fel.