Svájci matematikus, filozófus
1724-ben lett a genfi egyetem matematika és filozófia tanára. Sokat utazott, megismerkedett és levelezett korának számos jelentős matematikusával. Kiadta Bernoulli Jacob és Johann műveit és Bernoulli Johann és Leibniz levelezését. Legnevezetesebb műve: Introduction á l'analyse des lignes courbes algébriques (Genf 1750), ebben szerepel a lineáris egyenletrendszerek determinánsok segítségével való megoldhatóságára vonatkozó, ma Cramer-szabály néven ismert tétel. Nevéhez fűződik még a Cramer-paradoxon. Ő vetette fel azt a problémát, melyet később Castillon oldott meg, ez ma Castillon-Cramer-probléma néven ismert.