Lengyel származású orosz rakétatudós, feltaláló
Autodidakta volt, gyermekkorában egy betegség miatt elveszítette a hallását, emiatt tanulmányait magánúton végezte. Rendkívüli szorgalommal a fizikában, a kémiában és a matematikában alapos, ismeretekre tett szert. Magántanítóként dolgozott, majd iskolákban tanított. 1880-tól kezdve publikált, a Szentpétervári Matematikai és Fizikai Társaság tagjává választotta. Rendszeres kutatásokat végzett a repülés, majd a rakétatechnika és űrkutatás elméletének területén. Ő építette az első szélcsatornát Oroszországban 1897-ben. 1912-ben jelent meg alapvető cikke az űrhajózás fontos problémáiról. 1918-ig csak csekély mértékű állami támogatást kapott kutatásaihoz, mivel azoktól az illetékesek nem vártak gyakorlati eredményeket. 1918-ban a Szocialista Akadémia tagjává választotta, és rendszeres nyugdíjat állapítottak meg számára, ezért folytatni tudta elméleti vizsgálatait. Őt tekintik a rakétatechnika, az űrhajózás elméleti megalapozójának. Ő fogalmazta meg először, hogy a Föld elhagyása többfokozatú, folyékony üzemanyagot használó rakétával lehetséges. Foglalkozott az emberek életfeltételeit a világűrben biztosító rendszerek kidolgozásával és űrállomások, űrkolóniák létrehozására is készített terveket. Jelentős hatással volt a későbbi szovjet űrprogramra, számos javaslatát az űrutazásban ténylegesen felhasználták. Egy holdkráter viseli a nevét.