Lengyel születésű francia fizikus, Nobel-díjas
Szüleivel együtt gyermekként érkezett Franciaországba. A második világháború idején bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba. A dachaui koncentrációs táborba deportálták, a tábor 1945-ös felszabadításáig. A háború után, 1946-ban vette fel a francia állampolgárságot. 1948-ban szerzett mérnöki diplomát, majd a Centre National de la Recherche Scientifique-ben (CNRS) kapott kutatói állást, és a Collège de France-ban Frédéric Joliot-Curie laboratóriumában dolgozott. Itt szerezte meg 1954-ben a Ph.D. fokozatot. 1959-től dolgozott a CERN-ben, itt különböző kísérletekben vett részt, elsősorban részecskedetektorok fejlesztésével foglalkozott. 1968-ban kifejlesztett egy gázzal töltött, úgynevezett sokszálas proporcionális kamrát. Ezzel az addig használt eszközökhöz (ködkamra, buborékkamra) képest azonos idő alatt nagyságrendekkel több részecskét lehetett azonosítani. 1980-ban a CERN-ben végzett munkája mellett a párizsi École supérieure de physique et de chimie industrielles (ESPCI) professzora is volt. Charpak 1992-ben kapta meg a fizikai Nobel-díjat a részecskedetektorok, elsősorban a sokszálas proporcionális kamra kidolgozásáért és továbbfejlesztéséért. 1991-ben vonult nyugalomba a CERN-ből, de továbbra is aktív maradt, többek között a detektorok orvosi, gyógyászati alkalmazásával foglalkozott.