Amerikai fizikus, Nobel-díjas
1942 és 1946 között az USA atombombaprogramján dolgozott. Később az Argonne-i Nemzeti Laboratóriumban dolgozott Illinoisban, eközben Ph.D. fokozatot szerzett a Chicagói Egyetemen. 1948-ban csatlakozott a Kaliforniai Egyetem Berkeley tanári karához, 1958-ban lett egyetemi tanár. Kutatási témái közé tartozott az alfa-bomlás, neutronok diffrakciója folyadékokban, nagyenergiájú részecskék kölcsönhatásainak vizsgálata. Segrèvel együtt 1955-ben a nagyteljesítményű bevatron részecskegyorsítót használták fel antiprotonok előállításához, a következő évben pedig igazolták az antineutron létezését is. Az antiproton felfedezéséért 1959-ben Emilio Segrè társaságában kapott fizikai Nobel-díjat. Ez volt a másodikként felfedezett antirészecske, létezését már korábban feltételezték, és a megtalálása közvetlenül sok más antirészecske felfedezéséhez is elvezetett.