Olasz matematikus
Egyetemi tanulmányait Liege-ben, majd Rómában végezte, Rómában szerzett doktori fokozatot. 1887-ben elfogadta a Palermo-i egyetem meghívását, majd 1891-ben a nápolyi egyetem matematikai tanszékének vezetője lett, itt működött haláláig. Legfontosabb eredményeit az analízis és a differenciálgeometria területén érte el. Nevéhez fűződik a végtelen sorok Cesaro-szummálhatóságának fogalma, valamint a Cesaro-görbe.