Itáliai matematikus, csillagász
Euklidész munkái felkeltették benne a matematika iránti érdeklődést. Galileivel való találkozása után tanítványának tekintette magát. Később Pisában Benedetto Castelli, a Pisai Egyetem tanára oktatott neki geometriát. 1629-ben Bolognában kapott állást, eddigre már kidolgozta az oszthatatlanok módszerét, ami később az integrálszámítás egyik alapjává vált. Arkhimédesz és Kepler módszereit ötvözve sikerült gyors és egyszerű módon különböző geometriai alakzatok térfogatát és felszínét kiszámítani. Felismerését ma Cavalieri-elvként is ismerjük. Írt értekezést továbbá a kúpszeletekről, trigonometriáról, optikáról, csillagászatról, asztrológiáról.