Amerikai biokémikus, Nobel-díjas
Doktori címet 1935-ben szerzett a minnesotai egyetemen, majd két évig Angliában, a manchesteri egyetemen volt Rockefeller-ösztöndíjas. 1937-ben került Berkeley-be, a kaliforniai egyetemre, ahol 1946-ban a Lawrence Radiation Laboratory biokémiai csoportjának vezetője lett. 1971-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. A fotoszintézissel kapcsolatos kutatásait az 1940-es évek közepén kezdte meg. A molekulafizika és -kémia eredményeit alkalmazta az alapvető biológiai folyamatok vizsgálatánál. Főleg a fotoszintézis mechanizmusával foglalkozott és nagyban hozzájárult annak felderítéséhez. Hogy e folyamatban a közbeeső termékeket meg tudja határozni, 14-es szénizotóppal jelezett szén-monoxidot használt. Tanulmányozta az élet eredetét és a kémiai szelekció elméletét hirdette, valamint azt, hogy a porfirineknek elsőrendű szerepük volt az élet megjelenésében. 1961-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki.