Német biokémikus, Nobel-díjas
A marburgi és a göttingeni egyetemen tanult, utóbbi helyen szerezte meg a doktori címet, 1927-ben. Ezután Göttingenben, majd a danzigi (ma: Gdansk, Lengyelország) Műszaki Főiskolán tanított, és 1936-ban a Kaiser Wilhelm Intézet (a későbbi Max Planck Intézet) igazgatója lett. Max Planck Társaság elnöki tisztét 1960-tól 1972-ig töltötte be. 1929-ben, csaknem egyidőben az amerikai E.A. Doisyval, elkülönítette a női ösztrogén hormont, majd az androszteron nevű férfihormont, végül pedig a progeszteront, a terhesség hormonját. Felfedezésével utat nyitott a fogamzásgátló tabletta megalkotása előtt. Sok kutatást végzett a nemi hormonok kölcsönhatásával és potenciális rákkeltő hatásával kapcsolatban. A kortizon ipari előállítása nagyrészt Butenandt hormonkutatásaira vezethető vissza. Leopold Ruzickával együtt elnyerték az 1939-es kémiai Nobel-díjat a nemi hormonokkal kapcsolatos munkásságukért. Bár Butenandtot a német kormány arra kényszerítette, hogy visszautasítsa a díjat, azt 1949-ben végül mégis átvehette.