Fizikus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1937-38-ban Berlinben a Kaiser Wilhelm Institut ösztöndíjasa. 1940-től a szegedi polgári iskolai tanárképző fizika tanszékének, 1950-től haláláig a szegedi tudományegyetem kísérleti fizikai intézetének vezetője. Közben egy évig (az 1949/50-es tanévben) Debrecenben vezeti az elméleti fizika tanszéket. Itt írja meg elméleti Mechanika c. egyetemi tankönyvét. 1960-1969-ig az MTA Lumineszcencia és Félvezető Tanszéki Kutató Csoportját is vezette. 1954-től Szegeden kiadott Acta Physica el Chemica c. folyóiratot szerkesztette. Behatóan foglalkozott az oktatás korszerűsítésének kérdéseivel. Tudományos munkásságának egyik fontos területe a kétatomos molekulák színképvizsgálata. Legtöbbet idézett munkája egy 1935-ös tanulmánya, melyben a triplett sávok intenzitáseloszlásáról értekezett. Más irányú vizsgálataiban a poláros molekulákat tartalmazó folyadékok nagyfrekvenciás elektromos térben való viselkedésével foglalkozott, mellyel a Debye-elméletet tette megalapozottabbá. Szegeden szekunder-lumineszcencia vizsgálatokat végzett. 1950-től volt az MTA levelező, 1960-tól pedig rendes tagja. Több kötetes "Kísérleti fizika" könyve ma is ajánlott tankönyv az egyetemi fizikus és fizikatanár szakos hallgatók számára. (Dr. Radnai Gyula)