Olasz reneszánsz filozófus, dominikánus szerzetes, író, drámaíró, költő
Erősen vallásos családba született, édesapja katona volt, eredetileg Filippónak hívták. 1562-ben Nápolyban bölcsészetet, logikát és dialektikát kezdett tanulni. 1565-ben belépett a dominikánus rendbe, s itt vette fel a Giordano nevet. 1572-ben, 24 évesen pappá szentelték. Nézetei miatt már 1578-ban menekülnie kellett hazájából, bejárta Európát, nyomdászként Genfben, Párizsban és Wittenbergben pedig egyetemi tanárként dolgozott. 1591-ben hazatért Itáliába, s Padovában megpályázta az egyetem matematika tanszékét és előadásokat tartott, az állást nem kapta meg. Életét végigkísérte a világ nagy filozófiai problémáinak boncolgatása, elemzése. Elmélkedéseit élő eladások során és közel húsz év alatt sok kiadványban ismertette az érdeklődőkkel. Legnagyobb felháborodást az egyház részéről az a kijelentése keltette (több száz évvel megelőzve korát), hogy a kor kezdetleges optikai eszközeivel is jól látható csillagok tulajdonképpen távoli Napok, körülöttük ugyanígy bolygók keringhetnek s azokon a földihez hasonló élet lehetséges. Olaszul és latinul írt, de nemcsak filozófiai műveket, hanem színdarabokat, verseket is. Hosszú inkvizíciós eljárás után 1600 virágvasárnapján a katolikus egyház veszedelmes eretneknek nyilvánítva, elevenen elégettette Rómában.