Francia-angol mérnök
1793-ban belépett a francia haditengerészetbe, majd hat év szolgálat után, a forradalom tetőpontján visszatért Párizsba. Királypártisága miatt néhány hónap múlva el kellett hagynia Franciaországot. Az Egyesült Államokba emigrált, ahol építészként és építőmérnökként dolgozott, majd New York főépítésze lett. Számos épületet, köztük fegyverraktárt és egy ágyúgyárat tervezett. Kidolgozott egy automatizált eljárást a vitorlás hajókon használt csigasorok készítésére, amelyet 1799-ben bemutatott a brit kormánynak. A berendezést, amely a tömegtermelést megalapozó automatizált gépsoroknak az egyik első darabja volt, a portsmouth-i haditengerészeti kikötőben készítette el. Készített gépet csizmák tömegtermelésére a hadsereg számára, fűrész-, kötő-, hajó- és nyomdagépet. Ő tervezte az Ile de Bourbon-i (ma Réunion) két függőhidat és az első úszódokkot Liverpoolnál. 1818-ban szabadalmaztatta az első fúrópajzsot. 1821-ben vállalkozása tönkrement, és az adósok börtönébe zárták. Barátainak kezdeményezésére a kormány kifizette tartozásait és így hamarosan szabadult. 1825-től kezdve 18 év alatt megépítette legvakmerőbb tervét, a Temze alatt futó alagutat. Ez volt az első alagút, amely víz alatt húzódik. Az építkezésben közreműködött fia, Isambard Kingdom Brunel is. Marc Isambard Brunelt 1841-ben lovaggá ütötte Viktória királynő.