Magyar születésű amerikai kémikus, egyetemi tanár
1921-ben, 18 éves korában ment ki az Egyesült Államokba, ahol a Columbia Egyetemen szerzett kitüntetéses oklevelet kémiából - és angolból, majd a George Washington Egyetemen végzett diplomás vegyészmérnökként. Ph.D. fokozatát a Johns Hopkins Egyetemen szerezte meg 1933-ban, miközben az Agrárminisztérium egyik kémiai kutató laboratóriumában dolgozott, Paul H. Emmett munkatársaként. Nitrogén molekulák vasfelületen történő adszorpcióját vizsgálták, kísérleti eredményük elméleti hátterét az 1935-től a Washington Egyetemen oktató és kutató Teller Ede fejtette meg. 1938-ban publikálták közösen az azóta neveik kezdőbetűivel idézett "BET-elméletet", a Langmuir-elmélet egyfajta kiterjesztését. Pearl Harbor, az USA 1941 végi hadba lépése után bevonult a haditengerészethez, ahol egy robbanóanyag-kutató csoport tagjaként még Einsteint is sikerült a torpedófejlesztésbe bevonnia. E kutatás során került kapcsolatba John Bardeennel, Neumann Jánossal és George Gamovval. A háború után többször járt Magyarországon, amivel felkeltette az amerikai haditengerészet gyanúját és 1951-ben (McCarthy korszak!) meg is szűnt tanácsadói állása. Kémiai kutatóként azonban tovább folytathatta munkáját különféle kutatóintézetekben, az amerikai Potsdam Clarkson egyetemén pedig a kémiai tanszék vezetője lett. Ma már egy róla elnevezett díj őrzi emlékét ezen az egyetemen. (Dr. Radnai Gyula)