Amerikai-belga elméleti fizikus
Ph.D. fokozatát New York Cityben, a Columbia egyetemen szerezte, majd a Cornell egyetem munkatársa lett. 1961-ben visszatért Belgiumba, és attól kezdve a brüsszeli ULB (Université Libre de Bruxelles) professzoraként dolgozott. Legismertebb eredményét 1964-ben érte el kollégájával és barátjával, François Englerttel együttműködve, amikor egy mechanizmust javasolt a mértékbozonok tömegének generálására lokális abeli és nem-abeli mértékszimmetriák jelenlétében, renormálható elméletet alkotva. Ezzel az ún. spontán szimmetriasértéssel sikerült tömeges mértékbozonokat tartalmazó mértékinvariáns elméletet alkotni. Ezek a mértékbozonok az elektrogyenge elmélet kulcsfontosságú szereplői (a gyenge kölcsönhatás közvetítő részecskéi), amely pedig a modern mikrofizika általános, és a mai napig rendkívül sikeres elméletének, a Standard Modellnek egyik alapvető része. Brout, Englert és tőlük függetlenül publikáló kollégájuk, Peter W. Higgs ötletének egyik fontos eleme, hogy a gyenge kölcsönhatás közvetítői egy mindent betöltő Higgs-mezővel való kölcsönhatásból nyerik a tömegüket, a róluk elnevezett BEH-mechanizmus segítségével. A Higgs-mező a fermionok tömegének értelmezésében is kulcsszerepet játszik. Ennek a mezőnek a gerjesztései a Higgs bozonok. 2012. július 4-én a genfi CERN kutatóintézetben bejelentették, hogy felfedeztek egy 125 GeV tömegű új részecskét, amely konzisztens ezzel a Higgs részecskével. 2013-ban Englert és Higgs kapta a fizikai Nobel-díjat ezért az elméleti jóslatért, amit sajnos Robert Brout már nem érhetett meg. Brout nevéhez fűződik a kozmikus infláció elméletének ötlete is (Englert és Edgard Gunzig mellett), amely az Univerzum születése és az adiabatikus tágulása közötti időszakot írja le. (Dr. Veres Gábor)