Fizikus, feltaláló
A budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán szerzett középiskolai tanári képesítést 1915-ben, 1918-ban pedig bölcsészdoktorrá avatták. A doktori szigorlaton fizikai, kémiai és matematikai tudását Eötvös Loránd, Buchböck Gusztáv és Fejér Lipót summa cum laude (kitüntetéssel) jutalmazta. Először a fővárosi VIII. kerületi Német utcai polgári iskolában tanított, miközben az egyetem fizikai tanszékén is dolgozott. 1920-ban Göttingenbe ment, ahol Max Born tanársegédje lett. Vele együtt dolgozta ki a kristályok dinamikai elméletét. Két év múlva hazatért, és 1923-ban belépett az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Tungsram) kutatólaboratóriumába, melyet Pfeifer Ignác professzor vezetett. Itt végezte azokat a kísérleteit, melyek a kriptonlámpa feltalálásához (1930), majd a kriptongáz hazai előállításához vezettek. Bródy és munkatársai eljárása a "gáztöltésű fémszálas elektromos izzólámpára" 1930-ban lett szabadalom. Ezután Bródy Imre és Polányi Mihály manchesteri professzor - aki a Tungsram külső szakértőjeként működött - kidolgozta a kriptongáz levegőből való előállítását. A Magyarországon kimunkált és megvalósult, világszerte elterjedt kriptonlámpa-gyártás kulcsembere, a kriptonprogram motorja volt. "Az 1944. márciusi német megszállástól kezdődően Bródy Imre életében is tragikus események sora következett. Az egyre fokozódó zsidóüldözésektől - különleges érdemeire való tekintettel - kormányzói mentesség óvta, ez a kivételezettség azonban családjára nem vonatkozott. Ő viszont ragaszkodott ahhoz, hogy közvetlen hozzátartozóival azonos sorsot vállaljon. Így aztán elfogták és deportálták, de családjával soha nem találkozott. 1944. december 20-án a mühldorfi lágerben SS-katonák halálra verték - egy olyan helyiségben, amelyet kriptonlámpa fénye világított be." Emlékére egykori munkahelyének kutatóintézete a háború után felvette a "Bródy Labor" nevet. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1950-ben Bródy Imre-díjat alapított.