Skót fizikus
Lelkésznek tanult az Edinburgh-i Egyetemen. 1799-ben kezdte a fényt tanulmányozni. Optikai, elsősorban a polarizált fénnyel kapcsolatos kísérleti munkásságáról nevezetes. Egyszerű matematikai összefüggést fedezett fel a polarizációs szög és a visszaverő közeg törésmutatója között, a Brewster-törvény hasznosnak bizonyult a nem átlátszó anyagok vagy a kis mennyiségű anyagminták törésmutatójának a meghatározásában. Vizsgálta a kristályok fénytörését, igazolta, hogy a topáznak két, optikailag kitüntetett tengelye van. Ő javasolta a világítótornyokba alkalmazott könnyű, lapos Fresnel-féle lencséket. 1816-ban feltalálta a kaleidoszkópot. 1815-ben választották a Royal Society tagjává, 1831-ben lovaggá ütötték. 1838-ban a St. Andrews-i egyetemen kollégiumi igazgató és fizikaprofesszor, 1859-ben pedig Edinburgh-i Egyetem principálisa lett. Élete végéig szerkesztett folyóiratokat és az Edinburgh Encyclopaediát.