Mérnök, műegyetemi tanár
1894-ben végzett a budapesti műegyetemen, majd ösztöndíjjal a darmstadti, genfi, berlini, müncheni és párizsi műszaki főiskolákon folytatta. 1896-1899-ig műegyetemen tanársegéd, s közben a Ganz Danubius Hajógyár hídosztályának mérnöke volt. 1916-tól a műszaki mechanikai és elméleti géptan tanszékhez kapcsolódó műszaki mechanikai laboratórium és Kísérleti Állomás vezetője és továbbfejlesztője volt. Működése alatt a laboratórium a hazai anyagvizsgálati kutatások egyik fontos központjává vált. Az 1902/1903-as tanévben az építőanyagokkal kapcsolatos laboratóriumi gyakorlatokat az egyetemi oktatásba is bevezette. Behatóan foglalkozott a repülés műszaki kérdéseivel is.