Francia fizikus
Bravais a párizsi College Stanislasban fejezte be humán tanulmányait, 1837-ben Lyonban kapott doktorátust. 1841-ben kezdett csillagászatot tanítani Lyonban a Faculté des Sciences on (természettudományi fakultáson). 1845-ben nevezték ki a párizsi École Politechnique fizikaprofesszorává, Főként a kristályok rácsszerkezetével kapcsolatos munkájáról híres, nevét viselik a Bravais-rácsok. Bravais-nak köszönhetően éledt fel az érdeklődés a kristályok külső formáinak és belső szerkezetének tanulmányozása iránt. A rácsok térbeli tulajdonságainak beható vizsgálata alapján 1844-ben a pontok térbeli elrendeződésének 14 lehetséges módját ismertette. 1866-ban megjelent Études cristallographiques (Krisztallográfiai tanulmányok) c. könyvében aprólékosan elemezte a molekuláris poliéderek geometriáját. Átfogó tanulmányokat írt olyan eltérő témákról, mint a földmágnesség, az északi fény, a meteorológia, a növényföldrajz, a csillagászat és a vízrajz.