Svéd vegyész
1727-ben Stockholmban a Bányatanács vegyi laboratóriumának igazgatójává nevezték ki, három évvel később a Királyi Pénzverde vezetője és az uppsalai egyetem professzora lett. 1730-ban fedezte fel és nevezte el a kobaltot és ezzel elsőként fedezett fel olyan fémet, amely az ókorban ismeretlen volt. 1733-ban hozta nyilvánosságra arzénvegyületek összetételével és oldhatóságával kapcsolatos eredményeit, később az antimon, a bizmut, a higany és a cink tulajdonságait kutatta. 1741-ben és 1743-ban tette közzé a sósav, a salétromsav és a kénsav előállítási módját tárgyaló munkáit. Az első kémikusok egyike volt, akik teljesen megtagadták az alkímiát, s utolsó éveit annak szentelte, hogy leleplezze az "aranycsinálás" alkímiai módszereit.