Kanadai-amerikai fizikus, Nobel-díjas
Három éves volt, amikor az orvos édesapa Quebecbe költöztette a családot, és 14 éves, amikor először beíratták állami iskolába. Addig édesanyja tanította otthon. A középiskolai végzettség megszerzése után Montrealban a McGill Egyetemre iratkozott be, de tanulmányait megszakítva 19 éves koránban a kanadai, majd az angol haditengerészet szolgálatába állt. A háború után befejezte egyetemi tanulmányait, s 1950-ben PhD fokozatot szerzett a McGill Egyetemen. 1953-ban lett a Bell Laboratórium kutatója, itt részt vett az első, folyamatosan működő rubin lézer kifejlesztésében. Az Apollo programban a Holdra szállás helyének kiválasztásában játszott szerepet, majd visszatért az integrált áramkörök kutatásához. Legsikeresebb munkája a CCD (Coupled Charge Device) létrehozása volt 1969-ben, mellyel az elektronikus fényképezés előtt nyitott utat, s amelyért G.E.Smith nevű munkatársával együtt negyven évvel később, 2009-ben kapott fizikai Nobel-díjat. Boyle 85, Smith 79 éves volt már akkor. (Dr. Radnai Gyula)