Botanikus, flórakutató, algológus
Oklevelet a budapesti tudományegyetemen szerzett. 1922-1938-ig a Gyógynövénykísérleti Állomáson dolgozott, 1929-ben magántanárrá képesítették. 1938-1945-ig a Vetőmagvizsgáló Intézetben tudományos kutató, majd 1945 után a Gyógynövénykísérleti Intézetté fejlesztett munkahelyén igazgató lett. 1957-1960-ig, nyugdíjazásáig az Országos Fajtaminősítő Intézetben, ill. az Agrobotanikai Intézetben tudományos főmunkatárs volt, majd az intézet szaktanácsadója. Szívügye volt a magyar flóra, a harasztok, mohák, nyitva- és zárvatermők kutatása, mintegy kétezer napot töltött el terepen. 1915-1971-ig végzett megfigyeléseit 51 kéziratos kötetben foglalta össze. Több mint 190 ezer tételből álló magángyűjteményét az MTA még életében védett nemzeti értékké nyilvánította. A hazai tudományos társaságok dísztagságát vívta ki magának.