Kísérleti fizikus
Egyetemi tanulmányait 1931-ben, Szegeden kezdte meg. Tanárai többek között: Riesz Frigyes, Kerékjártó Béla, Kalmár László, Haar Alfréd, Fröhlich Pál, Bay Zoltán, Náray Szabó István, Gyulai Zoltán. Jellemző széleskörű érdeklődésére, hogy az első évben Sík Sándor "Magyar irodalom a XIX. században" című tárgyat is felvette. 1941-ben Gyulai Zoltánnal együtt a kolozsvári fizikai intézetbe megy. 1942 októberétől 1944 májusáig a prágai Károly Egyetemen van tanulmányúton. 1946-47-ben a műegyetem mérnöki és építészmérnöki karán a fizika tanszék teendőit, mint helyettes tanár látja el. Dékáni engedéllyel 1945-47-ben Szent-Györgyi Albert professzor kutatásaiba is bekapcsolódik, lumineszcencia és fényelektromos vizsgálatokat végez fehérjéken. A fizikai tudomány kandidátusa fokozatot tudományos munkássága alapján 1952-ben kapja meg. A fizikus közéletben haláláig részt vett. 1988-ban a XXXI. Országos Középiskolai Fizikatanári Ankéton még vállal műhelyvezetést.