Gyermekgyógyász, egyetemi tanár
1841-től a pesti egyetemen volt orvostanhallgató, az ötödik évet pedig Bécsben végezte el. 1847-ben Pesten avatták orvosdoktorrá, 1848-ban sebészdoktori és szemészmesteri oklevelet szerzett. 1846-tól a pesti szegénygyermek-kórházban tiszteletbeli segédorvos lett Schöpf Ágost mellett. 1852-től három évtizeden keresztül a gyermekkórház (akkor már Stefánia Szegénygyermek-kórház) igazgatója. 1873-ban a pesti egyetemen nyilvános rendes tanári kinevezést kapott. 1868-tól az Országos Közegészségügyi Tanács tagja volt. 1872-ben királyi tanácsosi címet kapott. Éveken át irányította az Országos Központi Védhimlőintézetet, valamint munkatársa volt az Orvosi Hetilapnak. Bevezette a gyermekgyógyászat korszerű egyetemi oktatását, tanulmányait a gyermekkori sebészeti bélbetegségekből, húgy- és ivarszervi betegségekről idegen nyelvre is lefordították. Meghonosította a szérumgyógykezelést, ami nagymértékben hozzájárult a diftériahalandóság csökkentéséhez.