Amerikai orvos, antropológus, virológus, genetikus, Nobel-díjas
Orvosi diplomáját a Columbia Egyetem orvos-sebész kollégiumban szerezte, Oxfordban doktorált 1957-ben. 1964-ben kinevezték a philadelphiai Rákkutató Intézet aligazgatójává, az 1960-1970-es években pedig a pennsylvaniai egyetemen az orvostudomány, a humángenetika és az antropológia professzora volt. Az 1960-as évek elején Blumberg egymástól nagyon különböző embercsoportok vérmintáit tanulmányozta. Azt akarta kideríteni, hogy a különböző etnikai és nemzeti hovatartozású embercsoportok miért különböznek egymástól a betegségekkel szembeni védettségben, illetve fogékonyságban. A fertőző májgyulladás kórokozójának felfedezéséről szóló bejelentése a "Journal of Medical Association" című folyóiratban jelent meg 1965-ben. Blumberg a hepatitis B-nek azt a felszínantigénjét találta meg, amit ma HBsAg-nek nevezünk, s mely ma is az aktív védőoltás alapja. 1976-ban Daniel Carleton Gajdusek-kel megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kaptak, az "új mechanizmus felfedezéséért a fertőző betegségek létrejöttében és terjedésében" indoklással.