Osztrák fizikus
A bécsi egyetemen tanult matematikát és fizikát, 1919-ben doktorált. Származása és női mivolta miatt nehezen fogadta el a korabeli tudományos világ. Különböző ösztöndíjakból több intézetet látogatott sorra, pl. Göttingenben Pohl, Párizsban Marie Curie mellett is dolgozott. 1923-tól fizetés nélküli munkatársként dolgozhatott a bécsi akadémia Rádium Intézetében. Hertha Warmbacherrel kifejlesztettek egy módszert, amellyel alfa-részecskék és protonok pályáinak detektálása és energiájuk meghatározása volt lehetséges fotoemulzióban. Eközben 1937-ben felfedezték azt a jelenséget, amelynek során nagyenergiájú kozmikus részecskék egy atommaggal ütközve részecskék sokaságát ("csillagot") létrehozva hagynak nyomot az emulzióban. A fotoemulziós módszer felhasználásával tett felfedezéseiért Cecil Powell amerikai fizikus kapott 1950-ben Nobel-díjat (Erwin Schrödinger a két osztrák fizikusnőt is a díjra jelölte). Bécs német megszállása után külföldre menekült, Einstein segítségével a mexikói műegyetemen kapott állást, 1944-ben az Egyesült Államokba költözhetett, ahol végül a Miami Egyetemen dolgozott. 1960-ban tért vissza Bécsbe, ahol - ismét fizetés nélkül - folytatta a 22 évvel azelőtt félbehagyott munkát. Egy munkacsoportot vezetett, ahol a CERN részecskenyom-felvételeinek elemzésével foglalkoztak. 1962-ben megkapta az osztrák Schrödinger-díjat, de az akadémiának soha nem lett tagja. (Piriti János)