| Bitnitz Lajos (Bitnicz) Ják, 1790. júl. 17. - Nagykanizsa, 1871. jún. 28. Bölcselettudor, matematikus, nyelvész, régész, egyházi méltóság Atyja seborvos volt; Nagykanizsán és Kőszegen végzett középiskolái után 1807-ben szombathelyi papnövendék lett. Közben olasz, francia, német nyelveket tanult. A szombathelyi líceum matézis tanára lett 1812-től három évtizedig; 1815-ben bölcselettudori oklevelet nyert. Vas megye líceumi igazgatója 1839-ben; 1847-ben kanonok, 1868-ban püspök. Szerkesztett gazdasági és "nagyságtudományi" (azaz mennyiségtani) szótárakat, írt matematika tankönyveket. Kimutatta, hogy a vendek eredetük szerint nem germánok, hanem szlávok. A "Tudományos Gyűjtemény" gyakori szerzője az 1820 körüli években; írt cikket például a "csergő láng" (mai szóhasználattal: "Szent Elmo tüze") témában is. A matematikai műszavak bírálatában, az alkalmasak elterjesztésében is szerepet vállalt. Mindmáig használatos javaslatai: "csillagsokszög, csúcsszám, hosszegység, legkisebb négyzetek módszere"; picit módosítva használatosak: "bűbájos négyzet, kamatra kamatvetés, beírt sokszeg, körülírt sokszeg". A Magyar Tudományos Akadémián tartott székfoglalójának a címe: "A nagy számok törvényéről az ember szellemi nyilatkozásaiban". (Hujter Mihály)
| | | Web dokumentumok |