Entomológus, etnográfus, utazó, zoológus
Teológiai tanulmányait megszakítva tanárként működött. A Rovartani Állomás filokszéra-biztosa volt 1880-1886-ig. Rendszeres rovargyűjtéssel nagy és értékes rovargyűjteményt hozott létre, melyet később a Nemzeti Múzeumnak adott el. 1886 után ismét tanár volt. 1895-ben természettudományi gyűjtőútra indult Német-Új-Guineába, ahol kisebb megszakításokkal hét évet töltött. Az innen hazahozott és ma a Néprajzi, illetve a Természetrajzi Múzeum állományában lévő, több mint 5000 darabból álló néprajzi, és több mint 200000 darabból álló rovar-, hüllő- és madárgyűjteményét igen gondosan dokumentálta. Természetrajzi gyűjteménye több mint 200, a tudomány számára addig ismeretlen fajt tartalmaz, ennek feldolgozásában számos európai ország zoológusai részt vettek. Több állatnemzetség, illetve faj róla kapta a nevét. Néprajzi gyűjteménye a pápuák életéről átfogó képet nyújt, nemcsak a tárgyakat írta le, hanem készítésüket, használatukat is. Hazatérve 1903-ban a Magyar Nemzeti Múzeumban tiszteletbeli múzeumi őrré nevezték ki. Később rövidebb zoológiai gyűjtőutakat tett Görögországban és Bulgáriában. 1926-ban a szegedi Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli doktorrá avatta.