Belga-amerikai csillagász
1904-től az Uccle-i Belga Királyi Obszervatórium munkatársa, itt nagy gyakorlatot szerzett az égitestek helyzetére és mozgására vonatkozó ún. asztrometriai megfigyelésekben. 1915-ben meghívták az USA Yerkes Obszervatóriumába, 1963-tól, hivatalos nyugdíjazása után, az arizonai Hold- és Bolygó-kutató Laboratóriumban Gerard P. Kuiper munkatársa volt. Hatalmas mennyiségű, pontos mérést végzett a bolygók, kisbolygók és üstökösök égi helyzetéről. Munkája során egy rövid keringésű és 2 nem-periodikus üstököst, valamint 16 új kisbolygót fedezett fel. Legjelentősebb munkája a kettőscsillagok egymás körüli mozgására vonatkozik, számos kettőscsillag keringési idejét az ő mérései alapján sikerült kiszámítani. Több igen csekély fényerősségű csillagot fedezett fel, ezek közt a ma ismert leggyengébb fényerősségű LHS 470 jelűt, amelyet "van Biesbroeck csillagá"-nak is neveznek (fényerőssége a Napénak 350 ezredrésze.) Nevét az 1781.sz kisbolygó, egy holdkráter és 2 üstökös, valamint az Amerikai Csillagászati Egyesület Van Biesbroeck-emlékérme örökíti meg. (Bartha Lajos)