Orvos, egyetemi tanár
1925-ben nyerte el az orvosi diplomát a debreceni egyetemen. 1924-től 1932-ig a debreceni egyetem élettani intézetének tanársegédje, ugyanott 1932-ben magántanárrá képesítették. Tanulmányutat tett Londonban Rockefeller-ösztöndíjjal 1927-1929-ig, Cambridge-ben Hopkinsnál dolgozott. 1932-ben a budapesti egyetem kórélettani intézet rk. tanára, majd az élettani tanszéken ny. r. tanár lett 1935-ben, 1946-tól a Biológiai Kutató Intézet igazgatója Tihanyban. 1948-ban Stockholmba, majd Angliába ment. 1954-től az ottawai (Kanada) élettani intézet igazgatója. Főként az anyagcsere élettanával foglalkozott. A Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választotta 1945-ben, rendes tag 1946-tól, 1949-ben kizárták az akadémikusok soraiból és 1993-ban rehabilitálták.