Svéd matematikus
Uppsalában végezte tanulmányait. 1933-ban védte meg doktori értekezését. 1932-től 1954-ig az Uppsalai Egyetemen tanított, 1937-ben matematika professzori kinevezést kapott. A 2. világháború alatt sikeresen dolgozott a németek által használt titkos kódok megfejtésén. 1948-49-ben vendégprofesszorként tanított az Egyesült Államokban, a Harvard Egyetemen. 1954-ben emigrált az Egyesült Államokba, és Princetonban az Alkalmazott Tudományok Intézetében kapott professzori katedrát, ahol 1973-ig dolgozott. Visszavonulásakor emeritus professzori címet kapott. A matematika számos területével foglalkozott. Legfőbb eredményeit többek között a potenciálelmélet, differenciálegyenletek és a harmonikus analízis területein publikálta. A Svéd, a Finn, a Dán, az Amerikai Tudományos Akadémiák választották tagjaik sorába. Több rangos díjat kapott, a Svéd Tudományos Akadémia díját 1937-ben és 1947-ben, a Celsius Aranyérmet 1961-ben, a Yeshiva Egyetem tudományos díját 1963-ban ítélték oda neki. 1976-77-ben Stockholmban "Beurling Évet" tartott a Mittag-Leffler Intézet.