Vízépítő mérnök, szakíró
Mérnöki oklevelét 1897-ben szerezte. Hosszabb magánmérnöki és társulati mérnöki gyakorlat után lépett állami szolgálatba. A vízügyi ágazat első műszaki doktora volt. Vízügyi műtárgyak, elsősorban csatornák és zsilipek megvalósítása fűződik a nevéhez. Úttörő munkát végzett a zsilipek rugalmas alapozása terén. Ő vezette a Sajó, valamint a soroksári Dunaág csatornázási kirendeltségénél és a Budapesti Kikötőépítési Kormánybiztosságon a tervezési munkákat. Budapest energiaellátására a Vág folyón építendő erőműveket javasolt, terve azonban nem valósult meg. Ő vetette fel a tiszalöki erőmű és a visóvölgyi tározás tervét. 1934-1937 között a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályának vezetője volt.