Földrajztudós, az MTA doktora
A debreceni KLTE történelem-földrajz szakán végzett 1959-ben; utána oktatásszervezési és tanári munkája volt; 1962-ben szerezte meg természettudományi doktori címét. Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének tudományos munkatársa lett 1979-ig, majd 1984-ig tudományos tanácsadó és 1984-től 2008-ig tudományos főmunkatárs, az utóbbi tevékenység helye az MTA Regionális Kutatások Központja volt. 2008-tól a gödöllői Szent István Egyetem egyik doktori iskolájának is tanára. Nyolc monográfiának szerzője, és több szakfolyóiratnak szerkesztője. Talán a legismertebb könyve: Magyarország településföldrajza (2003). (Hujter Mihály)