Német bakteriológus, Nobel-díjas
Orvosi tanulmányait Berlinben végezte. Előbb katonaorvosként szolgált, majd a közegészségtani intézetbe került, ahol Robert Koch közvetlen munkatársaként dolgozott néhány évig. Majd Behring a hallei egyetem közegészségügyi tanszékének vezetője lett. Később Marburgba tette át székhelyét, ahol megalapította a később világhírűvé vált, antitoxint gyártó Behring-műveket. 1891 karácsonyán egy berlini kórházban adták be az első injekciót, mely egy kisgyermeket gyógyított ki a torokgyík betegségből. Az antitoxin bevezetése után a betegség halálozási aránya átlagban 10% alá csökkent. 1913-ban Behring már toxin-antitoxin keveréket alkalmazott, mely a betegséggel szemben folytatott küzdelem további mérföldkövét jelentő aktív immunizálást tette. Őt tekintik az immunológia megalapítójának. 1901-ben az első orvosi-élettani Nobel-díjat kapta a szérumterápia kidolgozásában, különösen a diftéria leküzdésében játszott szerepéért.