Német geofizikus
Göttingeni tanulmányait követően a potsdami geofizikai obszervatóriumban dolgozott, 1928-ban Eberswaldeban a légkörtan tanára, 1936-tól a berlini egyetem professzora és a potsdami obszervatórium igazgatója. 1931 és 1940 között hosszabb időszakokban a washingtoni Carnegie Intézetben is kutatott. 1946-tól a göttingeni egyetem tanára, emellett a lindaui Max Planck Aeronómiai Intézet igazgatója is volt. Fő munkaterülete a földmágnesség vizsgálata volt. Az angol Sidney Chapman-nel összeállította a földmágnességre vonatkozó alapvető kézikönyvet (Geomagnetism). Kidolgozta a földmágneses erőtér ún. háborgási index-számainak rendszerét (Kp index). Földmágnességi és statisztikai adatok alapján Chapman-nel feltételezték, hogy a Napon lévő mágnesesen aktív M-régiók felelősek a geomágneses aktivitásért. Ezt 1973-ban a Skylab program mérései igazolták. 1957-ben a Nemzetközi Geofizikai Év szorgalmazója, 1958-ban részt vett a Nemzetközi Űrkutatási Bizottság (COSPAR) megszervezésében. Még számos nemzetközi szervezetben játszott fontos szerepet. Tiszteletére nevezték el a Hold egyik kráterét, és az Európai Geofizikai Társaság által alapított Bartels-emlékérmet. (Bartha Lajos)