Villamosmérnök, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait a bécsi, a brnói és a karlsruhei műszaki egyetemen folytatta, villamosmérnöki oklevelét Karlsruheban szerezte. 1945 után az Egyesült Izzó kutató laboratóriumának nagyfrekvenciás osztályát irányította, s részt vett azokban a kutatásokban és kísérletekben, amelyek a Holdról visszavert rádiólokátor-jelek kimutatásához vezettek. Az Orion-gyárral együttműködve egyik elindítója volt az elektronikus mérőműszerek tervezésének; ebből az együttműködésből fejlődött ki az Elektronikus Mérőműszerek Gyára. 1948-ban az Orion-gyár műszaki igazgatójaként tevékenyen közreműködött a néprádió megkonstruálásában. Alapító tagja, majd vezetője lett a Távközlési Kutató Intézetnek. Egyik megszervezője volt az Állami Műszaki Főiskolának, ahol híradástechnikai képzés is indult. A budapesti műszaki egyetemen 1949-ben létrehozott híradástechnikai tanszék vezetője lett, 1972-1975 a Híradástechnikai Elektronika Intézet igazgatója volt. Kidolgozta és több éven át előadta a műszaki egyetemen a rádió-vételtechnika és a távolbalátás, továbbá az elektroncsövek, az elektronikus mérések és az impulzustechnika c. tárgyakat. A műszaki egyetem villamosmérnöki karának dékánja 1957 és 1960 között. 1949-től az MTA tagja.