Angol fizikus, Nobel-díjas
Cambridge-ben a Trinity és a Kings College-ban tanult, 1902-ben a Liverpooli Egyetem oktatója lett, majd 1909-ben a Londoni Egyetemre ment át, 1913-ban pedig az Edinburgh-i Egyetemen a természetfilozófia professzora lett. 1906-ban Barkla és C. A. Sadler röntgensugarakkal határozták meg a szénatom elektronjainak a számát. Nagyjából ugyanekkor polarizálni is tudta a röntgensugarakat, ezzel kimutatta, hogy a röntgensugarak transzverzális hullámok, azaz olyanok, mint a fény és más elektromágneses sugárzások. 1917-ben nyerte el a fizikai Nobel-díjat a röntgenszórással kapcsolatos munkájáért.