Belgyógyász, egyetemi tanár
Diplomáját 1919-ben szerezte. 1920-1936-ig a budapesti egyetem III. sz. belklinikáján Korányi Sándor mellett gyakornok, később tanársegéd volt, majd egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1937-től a bőrklinikán tevékenykedett, 1945-1967-ig a János Kórházban volt vezető beosztásban. Jelentős érdemeket szerzett a magas vérnyomás kóroktanának és gyógyításának kutatásában, valamint a terminális érrendszerben levő zárókészülékek jelentőségének vizsgálatában. Folyamatosan részt vett az orvosok továbbképzésében, különösen az Orvostovábbképző Intézet programja keretében. Magyar és idegen nyelvű szakcikkeinek száma mintegy 130.