Gépészmérnök, feltaláló, egyetemi tanár
A budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Az egyetemen 1879-80-ban a műszaki mechanika tanszéken tanársegéd volt, majd 1899-től haláláig a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának professzora. Munkássága szorosan összekapcsolódott Csonka Jánossal, akivel együtt 1890-re kifejlesztették az ún. Bánki-Csonka motort. 1893-ban Csonka Jánossal együtt szabadalmaztatta a fúvókás benzinkarburátort (porlasztót). 1894-ben szabadalmaztatta az első nagynyomású robbanómotort, a Bánki-motort. Az általa 1917-ben feltalált Bánki-turbina új utakat nyitott a törpe vízierőművek fejlesztésében. 1918-ban nagyszabású tervet dolgozott ki a Vaskapu vízierejének hasznosítására. A Pallas Nagy Lexikon szerzőinek egyike volt 1893-tól. 1911-től az MTA tagja.