Biokémikus, egyetemi tanár
1924-1930 között a szegedi egyetem természettudományi karán, a bécsi egyetem filozófiai fakultásán és Debrecenben folytatott egyetemi tanulmányokat. Az egyetemi doktori cím 1929-es megszerzése után 1930-1945 között a szegedi egyetem orvos-vegytani intézetének tanársegéde lett. 17 évig volt Szent-Györgyi Albert munkatársa, részt vett a C-vitamin kutatásban. Az 1930-as években több tanulmányutat tett Bécsben, Nápolyban, Liègeben, Oxfordban, 1940-ben lett egyetemi magántanár. Szeged ostroma és szovjet megszállása idején sikerült megmentenie a világhírű orvosi vegytani intézet felszerelését. 1945-től férjével, Baló Józseffel együtt a budapesti egyetemen dolgozott. Itt 1947-ig a biokémiai intézet tanára, majd az I. számú Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet docense, tanszékcsoport-vezetője lett. 1957-ben 6 hónapig Baselben folytatta kutatásait, majd visszatért Magyarországra. Megszervezte és 1970-ig irányította az orvosegyetem I. Kórbonctani Intézetének biokémiai laboratóriumát. 1948-ban férjével felfedeztek az emberi és állati hasnyálmirigyben egy új enzimet, az elasztázt, a vérben az elasztázinhibitort. Úttörő érdemei vannak az izomkontraktilis fehérjék felfedezése körül, foglalkozott az öregedés biokémiai folyamataival.