Lengyel matematikus, csillagász
A Varsói Egyetemen csillagászatot tanult. 1905-ben, a varsói Egyetem bezárásakor Göttingenbe költözött, és ott, majd Moszkvában fejezte be tanulmányait. 1910-1915 között a Kazan Egyetem Engelhardt Csillagvizsgálójában dolgozott. 1919-ben, miután Lengyelország visszanyerte függetlenségét, visszatért Lengyelországba, és a Krakkói Jagelló Egyetem professzora, a Krakkói Csillagvizsgáló igazgatója lett. 1922-ben választották a Lengyel Tudományos Akadémia tagjává. 1932-1938 között a Nemzetközi Csillagászati Szövetségnek elnökhelyettese volt. A Lengyel Csillagászati Társaságnak, a Balti Államok Geodéziai Bizottságának ő volt az első elnöke. Elnyerte a varsói, a poznani és a szófiai egyetemek Doctor Honoris Causa címét. Közel 230 tanulmányt írt kutatásairól, ezek között a nevéhez fűződő módszerről, amivel megváltoztatta a parabolikus keringési pályák addigi meghatározását. A "cracovians" elmélet (cracovian calculus) felfedezése nemzetközi elismerést hozott neki. Ez az elmélet különböző csillagászati, geodéziai, mechanikai és matematikai problémák területén egyaránt alkalmazható.